A víznek nincs önálló alakja, viszont nincs olyan forma, amit ne tudna magára ölteni, nincs olyan tér vagy közeg, amihez ne tudna idomulni, hasonulni és nincs olyan alakzat vagy tárgy sem, amit magába ne tudna fogadni, körül ne tudna ölelni. A víz legfőbb törvénye a gravitáció vonzása, de saját törvényét követve mégis alig ismer akadályt, hiszen bármi kerül is útjába, mindent megkerül, körüljár, körbesimogat, megölel, minden hiányt kitölt, s ha kell eltűnik a felszínről, és a mélyben folytatja útját. Noha legfőbb parancsolója a gravitáció, viselkedésében a víz hihetetlenül mozgékony, rugalmas és változékony. Tóként, tengerként mindent befogad és a mélybe rejt, rezdüléstelen felszínével pedig az egész égboltnak, az egész világmindenségnek tart tükröt. Emberi világunkban vizes, feminin tulajdonságként írhatjuk le az alkalmazkodást, elfogadást, ölbe vevést, csendet, hallgatást, önmagában nyugvó mélységet, simulékonyságot, az ellenállás hiányát, az állhatatos örök jelenlétet. Az emberi psziché mélyén a víz az érzelmeket, a tudattalan, végtelen mélységet jelképezi, s álmainkban is többnyire így jelenik meg. Jelöli az érzelmességet, érzékenységet, álmodozást, vágyódást, de ennél sokkal földiesebb, feminin dolgokat is: az anyaságot, a születést, az ősi kezdeteket, a termékenységet, a várandósságot, a szexualitást és az intuíciót, az érzelmek feltarthatatlan áradását, a nagy álalakulásokat és újjászületéseket is.
A víz nemcsak úgy szerény és alkalmazkodó, hogy megkerüli a köveket és bármilyen edény alakját felveszi, hanem úgy is, hogy teljesen aláveti magát valami másnak, feláldozza önálló identitását, elveszti önazonosságát mint szervetlen, de tiszta anyag bekerül az élet körforgásába, és faként, fűszálként, érett szőlőfürtként emberként szolgálja azt. Talán azért is lehet a mindent álható isteni jelenlét szimbóluma az Élő Víz, mert a víz minden szilárd, cseppfolyós és légnemű , élő és élettelen dimenzióba bejáratos, tisztító és éltető hatásával testi-lelki valóságunk összes külső-belső zugát áthatja – és mindezek közepette, olyan láthatatlan, mint a lélek, a tudat, az érzelmek és intuíciók… és mint maga Isten is.